Harry Potter... egy név, egy jelenség, lassacskán már csak egy emlék.
Még most is itt van előttem a pillanat, amikor először hallottam ezt a nevet. Még nagyon fiatal voltam, s azt sem tudtam, hogy mit jelent. Hogy mi van mögötte. Aztán a szüleim elvittek megnézni a Bölcsek kövét. Megható volt, izgalmas, s egészen új. Utána megkaptam a regényt is. E kettő kombinációja elvarázsolt. Menthetetlenül elvesztem. Ettől a ponttól kezdve nem volt kiút. Magával ragadott a boszorkányokról, trollokról, sárkányokról, sötét mágusokról szóló mese. Olyan szerepet töltött be életemben egy-egy új kötet, új film, új újságcikk, mint a szomjas emberében a víz. Lenyűgöztek az egyedi, szerethető karakterek, egy-egy regény története, az írónő humora és meséjének bája.
Aztán eljött egy töréspont: a Főnix Rendje. Ebben a részben meghal a kedvenc szereplőm Sirius Black. Véleményem szerint ő volt az egyik legjobban kidolgozott karakter, a legtöbb titkot őrző szereplők egyike. Az már csak hab a tortán, hogy Gary Oldman alakítja elképesztő stílusban. Miután az ötödik regényben elhalálozott Tapmancs már nem tudtam olyan szemmel nézni a sorozatra, mint azelőtt. Butaság, de a Félvér herceget el sem akartam olvasni. Aztán valamilyen úton-módon mégis végiglapoztam. Egész jó volt, de valahogy mégis elvesztette vonzerejét, varázsát. Őszintén szólva, a Halál Ereklyéit nem is olvastam. A filmeket megnézem, de a regényt nem fogom a kezembe venni. Azt hiszem, Rowlingnak a csúcson kellett volna abbahagynia. Mondjuk a Tűz Serlegénél. Ha a helyében lettem volna, én négy részesre tervezem Harry kalandjait.
Paradoxon, de most, hogy vége, ürességet érzek, hiszen mire fogok várni ezentúl?! Még akkor is, ha nem olvasom el… Hiányozni fog a fantáziálás arról, hogy vajon hogyan folytatódik majd a történet? Mi lesz Voldemorttal? Hiányozni fog Ron, hiányozni fognak a Weasley ikrek, hiányozni fog az egész varázsvilág. Még Bellatrix is.

Hogy mit jelentett nekem a Harry Potter? Az olvasás örömét, új regényeket, hiszen általa szerettem meg olvasni, s leltem örömömet annyi különböző könyvben. Az írás hatalmát, hiszen a Harry Potter hatására bontogatom szárnyaimat, mint kezdő író. A honlapszerkesztés varázserejét, hiszen legelső weblapom Daniel Radcliffe-ről szól. Barátokat, hiszen nem egy rajongóval hozott össze a sors. S végezetül : szép perceket, amelyeket a varázsvilágban eltöltött idő alatt éreztem.
Köszönöm neked Harry Potter, hálásan köszönöm J. K. Rowling! (Azért szívesen olvasnék egy történetet a Tekergők diákéveiről is. )